Mi ez az oldal?. Ki vagyok és hogyan érhetsz el...

Via Gapingvoid

Muhaha.


Néhány nap a Linkter indulásáig

Ma végre kitettük zárt bétába a Linktert és egyből a csapat kedvence lett. Egy hazai Digg-re hasonlító hírgyűjtő oldalnak épp itt volt már az ideje.

A szolgáltatás egyszerre lesz használható a Blogteres regisztrációval, aki elkezdett a Blogterrel blogolni, az most már linkeket is gyűjthet a Blogter családban. A Linkter megmutatja a jó tartalmakat a hazai és nemzetközi webről, aki pedig eredeti tartalmakat akar közzé tenni, az rögtön blogolhat a Blogteren.

Ha minden jól megy, egymást erőteljesen támogató család jön létre. A Blogter aktív felhasználókat toborozhat a Linkternek, a Linkter pedig idővel olvasókat a Blogter bloggereinek.


Memeorandum, Slashdot, Digg. Melyik a jobb?

Kelt által idézett „Wisdom of the crowd” cikkel kapcsolatban j0tt néhány gondolatom, addig is érdemes elolvasni Kelt-nek a cikk Blogteres vonatkozásait szépen feltáró bejegyzését - majd erre is kitérek egy másik bejegyzésben -.

Nick Carr a Memeorandum és a Slashdot által felépített modellt veszi górcső alá és próbálja összehasonlítani az emberi beavatkozás vizsgálatán keresztül. A lényegi különbség szerinte a két modell között, hogy míg a Memeorandumon algoritmusok teszik címlapra a cikkeket, addig a Slashdot mögött egyetlen szerkesztő, Robert Malda áll és a bejegyzésekhez kapcsolódó hozzászólásokat – distributed moderation – moderáló szerkesztők csapata. Carr egyértelmű konklúziója, hogy az "emberi" Slashdot sokkal jobban működik, mint a "számítógép" Memeorandum.

Ez mind szép és jó, a cikkel azonban van egy nagy gond. A két rendszer összehasonlítása félrevezető, mert elmegy a Memeorandum valódi működési elve mellett. Igaz ugyan, hogy a felület a kiemeléseket automatizálva végzi el, mégis komoly szerkesztői munkát – és valódi emberi beavatkozást találunk - a megbízható források kiválogatásánál.

A Memeorandum egy olyan - distributed recommendation – rendszert alkalmaz, amibe az egyes források helyi szinten – az egyes oldalakon - ajánlanak témákat, és a rendszer ezek mérésével hozza létre a címlapot. Moderáció és szerkesztői döntés azonban itt is van. Csak szimplán végig kell járni az utat, hogy hogyan kerülhet egy cikk a Memeorandum címlapjára. Kell valaki, aki az adott forrást – bloggert – beveszi a rendszerbe, aztán szintén kell valaki, aki megfelelően súlyozza és a címlapi kiemeléseknél, vagyis azonosítja az erőviszonyokat és elhelyezi az adott bloggert a Meme ökoszisztémájában. A Memeoradnumon tehát a források dolgoznak szerkesztőkként, ők válogatják első körben a bejegyzéseket. A szerkesztőket a Memeorandum vezetői választják ki, majd meghatározzák helyzetüket a rendszeren belül.

Ha ezt végiggondoljuk rögtön tiszta lesz, emberi jellegében nem is különbözik sokban a két rendszer, csupán a szerkesztés helyét teszi más szintre. Nick Carr ebből a szempontból tehát félrevezetően keretezi a helyzetet. Amit elemezni kellene, az az, hogy melyik felállásban működhet jobban a szerkesztői munka.

A főszerkesztő által vezetett Slashdot-on, ahol egyetlen ember életén múlik, hogy mi és mikor kerül ki, vagy számos szerkesztő véleményének vizsgálatával, akik – elvileg – vakon szavaznak a legkülönfélébb témákra. Egyik sem tökéletes. A humanoid főszerkesztővel üzemelő rendszer az emberi szervezet konstans képességei miatt nem skálázható. Millió link és hír közül a legjobbakat soha nem lesz képes pontosan kiválogatni, de ha valamire rátalál, azt gyorsan felemeli.
Az "algoritmus" főszerkesztő a munka helyét – és a felelősséget - átteszi a források pontos azonosítására, mivel a válogatás gyakran a 80/20-as szabályban a 20-as szekcióban található stabilan működő forrásokon alapul, a források válogatásánál keletkező hibák – pl. a válogatás visszafogottsága, a véleményvezérek nem megfelelő azonosítása – korrekció nélkül kerül címlapra. A másik gond, hogy az algoritmus nem hoz döntéseket a címlapi kiemelésekkel kapcsolatban, pusztán a források szavazatait méri. Ha egy téma sok helyen kerül elő, akkor címlapi kiemelés lesz belőle, ehhez azonban elég forrásnak kell azonosítania az adott hír értékét, ami ugyebár nem feltétlenül gyors. A demokrácia sajnos, még ha a görög poliszra emlékeztető elitista forma is - mint amilyen a Meme -, sajnos időigényes. A másik gond, hogy a rendszer vakon szavazó egyedei hamar egymás létezésére ébrednek és összedolgozva egymást emelik címlapra.

Ide lehet venni a Digg féle modern nyugati demokráciára emlékeztető modellt is, ami a felhasználók egészének szavazatait méri a kiemelésekkel kapcsolatban. Itt az egy időben sok felhasználó döntését kiaknázó rendszerrel van dolgunk, ami pedig a "hit-and-run" hatás miatt problémás. Az emberek nagy tömegben nem önálló döntéshozó alanyok, hanem nagyon is alkalmazkodó és csoportkövető bárányok. Ha valamire hirtelen elegen szavaznak, az önmozgással és önállósodva felszínre kerül anélkül, hogy a kattintások számának bármi köze lenne az adott elem közösségi értékéhez.


Doransky épp a Friderikusz Mostnak vágóképezik

Miután elmondtam, hogy Gyurcsány jól, Lamperth Mónika ellenben kicsit bénán blogol, most épp vágóképezésre kértek fel. Ez annyit tesz, hogy úgy kell tennem, mintha nagyon dolgoznék. Hát megírom ezt a blogbejegyzést töltelékként.


Blogok fáradnának az Egyesült Államokban?

A blog nem új dolog, az Egyesült Államokban már 2000 körülre tehető a felfutása, ami nálunk most zajlik-mondta Antal Gergely, a Carnation technológiai igazgatója. Sőt, ott a blog már szinte az elfáradt kategóriába esik, miközben nálunk úgy tekintenek rá, mint valami underground dologra - tette hozzá. A szakember megerősítette, hogy a politikus-blogok is a webnaplókra általában jellemző személyesség miatt lehetnek hatásosak. Másrészt a blogok nagyon egyszerű olvasmányok, a lineáris szerkezet miatt könnyen megtalálható a legfrissebb bejegyzés - mondta Antal Gergely. [origo]

Kommentárként csak annyit, hogy a felfutásnak koránt sincs vége az Egyesült Államokban. Sőt, a blogok még az internetezők nagyon kis százalékát érték el - ebben az értelemben ott ugyanúgy "underground" jelenségnek kell tekintenünk őket, mint itthon -.

A dolog sokkal inkább úgy áll, hogy a blogok által képviselt - one-to-many, few-to-many - forma egyre gyakrabban jelenik majd meg a legkülönbözőbb szolgáltatásokban és végül különböző hibrideken keresztül ér be a mainstream-be. Szerintem.


Minek ennyi böngésző?

A Tablane egy új böngésző, amelyik niche felhasználói közönség meghódítását tervezi.
Mostanában mindig úgy gondolkodom, hogy böngésző nem lehet valódi bevételi forrása egy cégnek sem, nem az a terület amiből bárki is komoly hasznot remélhetne.

Nehéz fejleszteni, programozókat találni, stb. a piacon bevezetett márkák lefedik a felhasználói igények teljes spektrumát, a niche funkciók kifejlesztését pedig kiterjesztéseken keresztül megoldja felhasználó közösség.

Akkor miért jönnek mégis szakadatlanul ezek a feltörekvő böngésző vállalkozások? Talán egy-két alkalmazottat el lehet tartani vele, de még azt is nagyon kétlem. Az egyetlen bíztató jel a fejlesztőknek, hogy mostanában a Firefoxot is rendkívül sokan kritizálják problémás teljesítménye miatt. Ha a kritikák elég élesek, talán egy-két kicsi be tud ékelődni a fejekbe.


Friderikusz

Szombaton Friderikusz Most felvétel a Blogterben. Érdeklődnek a politikusok blogjaival kapcsolatban.

Ha valakinek van valami szaftos sztorija amit szeretne visszahallani a TV-ből, az ne habozzon linkelni. :)