Mi ez az oldal?. Ki vagyok és hogyan érhetsz el...

Információs túltöltődés

Mindenki, akinek bármiféle köze van az "új világhoz" érzi hogy a mindennapok során egyre nagyobb nehézséget okoz az információk kezelése. Érezhető ez abból, hogy szaporodnak a környezetünkben a To-do listás, Checklist-es emberek, arról hogy egyre többen kezdik használni az e-mail speciális szűrő funkcióit, vagy különböztetnek meg elsődleges és másodlagos feladatokat.

Ezeknek a technikáknak a használata azonban csak egy magasabb szintre helyezi a problémát.A To-do listák úgy burjánzanak el, hogy alig lehet velük lépést tartani, Az e-mail fiók pedig vörösen világít már a sok "fontos" üzenettől.
Efimova szerint "Úgy tűnik, hogy az egész nem az információs túltöltődésről szól, hanem azokról a technikákról, amelyek segítségével az információt kezeljük"

Ez a megközelítési mód a következő kérdésekhez vezet:

  • Hogyan kezeled a párhuzamos feladatokat?
  • Hogyan kezeled a sok forrást, ami egy feladathoz szükséges? Kifejezetten igaz ez akkor, amikor különböző formátumokkal dolgozol, pl. email-ek, fájlok, papír alapú dokumentumok, IM beszélgetések.
  • Hogyan kezeled a saját figyelmedet? Hogyan figyelsz azokra a forrásokra, melyek a jövőben hasznosak lehetnek számodra?

Ezek, ha nem is mondta ki, szerintem már mindenkiben felmerültek akkor amikor új email szelektálási, vagy új fájlkezelési technikákat próbált ki, hiszen ez a természetes megoldási mód.

A blogok szerepe ebben a kérdésben nem igazán lényeges. Blogot írni nehéz feladat, sok időt és energiát vesz el, emiatt nem alkalmas a személyes tudásmenedzsment feladatainak ellátására.
Hogy ez megváltozzon, szükséges lenne:

  • Gyorsabb internet, hogy a feltöltések és a szerkesztési műveletek felgyorsuljanak.
  • Intelligensebb kezelő felületek, összetett feladatok támogatása. Drag&drop funkció, vágólap, történet, fájlkezelés stb. Mindenki ismeri ezeket az asztali alkalmazásokból.

Amíg ezek nem jellennek meg általánosan, addig a hozzáférésből eredő haszon messze nem fedezi a kezelés költségeit, talán csak olyan szituációkban, ahol a csoport kommunikáción van a hangsúly.

Szerintem amikor a saját információkezelési mikrokörnyezetünket vizsgáljuk érdemes megnézni:

    Hogy mi milyenek vagyunk.

  • Jó rövid távú memóriánk van-e.
  • Rendelkezünk-e a lényeglátás képességével.
  • Tudjuk, hol kell megragadni a feladatot.
  • Be tudjuk-e osztani az időnket, stb.

Hogy azok az eszközök, amelyeket használunk milyen viselkedést eredményeznek, rosszabb esetben kényszerítenek ránk.

  • Az e-mail, Outlook és a többi általános feladat kezelő programok messze nem rendelkeznek minden szükséges funkcióval. Érdemes körbenézni a piacon, hogy a feladataink elvégzéséhez milyen új eszközök állnak rendelkezésre.
  • A Google Adsense programja és a hasonló szolgáltatások még csak most indultak el, de általuk óriási fellendülés várható a kis, speciális feladatokat ellátó szoftverek terén, amelyeket Shirky "situated software"-nek nevez, mostanában pedig a "Long Tail" szoftvereiként kapnak nagyobb hírverést.
  • Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a kontextus amiben vagyunk mennyire felelős a problémákért.

    Azok a vezetők, akik nem képesek menedzserelni a munkatársak idejét és azok a cégek, amelyek rugalmatlanul viszonyulnak a saját környezetükhöz, az előirányzott feladatokat nem körültekintéssel alakítják ki és még a legstrapabíróbb embereket is földre kényszerítik.

    Gyanakodhatunk, ha a hasonló munkát végző másik csapat rendre korábban jár haza, vagy ha azt olvassuk, hogy az iparágra jellemző a túlórázás.

    Az információs túltöltődés azonban azon túl, hogy növeli a stresszt rossz szokások kialakulásához vezet:
    Az emberek megtanulnak tenni a dolgokra. Azáltal, hogy bizonyos információkat előbbre helyeznek elhanyagolnak rengeteg fontos, de kevésbé sürgősnek tűnő jelenséget és a saját életükben is aktatologatókká válnak.