Mostanában rengeteg email-t váltottam és beszélgettem emberekkel a címkézésről és arról a hasznosságáról, amit egy elosztott tartalmakat kezelő szolgáltatás esetében jelenthet.
A nemzetközi szinten már évek óta jelenlévő módszerről van szó, bizonyította létjogosultságát, ennek ellenére érdemes tudatosítani néhány dolgot a címkézéssel kapcsolatban.

Egy: A felhasználók számára sokkal fontosabb a - többé-kevésbé - tiszta válasz, mint a teljes válasz.

A felhasználók befogadható mennyiségű információra vágynak, amely lehetőleg minél kevesebb hibát tartalmaz. A címkék mentén listázott tartalmak nem automatikus és többnyire gyakran hibázó eszközökön át indexelt tartalmakat adnak vissza, hanem valódi emberek által hozott döntéseket közvetítenek, ezért minden tartalom, amely bekerül a rendszerbe nem csak beleesik abba a kritériumba, hogy az adott fogalomról szól, de valamilyen szempont mentén értékes is annyira, hogy egy felhasználó címkézésre érdemesnek találja.
Mindenki a keresőkből indul ki és abból az ideológiai burokból, amelyet ezek az eszközök közvetítenek a tömeges és mindent átfogó indexelés szükségességéről és feldolgozásról.
Az igazság az, hogy 17 milliárd indexelt tartalom és 10 millió találat egyetlen kérdésünkre nem azt jelenti, hogy jó keresőt használunk, hanem azt, hogy egy buta eszközt. Egy olyan kőkorszaki baltát, amely szinte válogatás nélkül mindent megesz, majd sok esetben megkérdőjelezhető módon - a hálózatot használók implicit döntéseit is figyelembe véve - értéksorrendet állít fel a feldolgozott tartalmak között.
A címkéző rendszerek más modellt követnek. Ezek visszamennek a gyökerekhez - korai Yahoo elképzelés szerkesztők nélküli változata -, és a felhasználók segítségével előszűrik a webet, csak az arra érdemes tartalmakat emelik be.
Nem azt az üzenetet közvetítik, hogy mindent tudnak, hanem azt hogy épp eleget, de azt nagyjából jól.

Kettő: A ragok nem ártanak sokat

A szinonímák, a különböző jelentéstartalmak, a ragok mind gondként jelennek meg de aki látott már ilyen rendszert az tudja, hogy ezeknek a problémáknak a kritikus pontjai kiküszöbölhetőek annyira, hogy a felhasználó számára épp elég jó minőségű tartalom jelenjen meg egy adott címkében.
El kell ismerni, hogy a címkézés nem tökéletes, de sokkal nagyobb nyereség az, hogy a "szemét" többsége kimarad, mint az, hogy sok jó választól elesünk.

Három: A "minden relatív" átverés.

Az egyik leggyakrabban felhozott kritika a címkékkel kapcsolatban, hogy a címkéző felhasználók annyira különböznek egymástól, hogy a közösen címkézett tartalmaknak nincs generalizálható értéke. (Á) felhasználó nem tud semmit kezdeni (B) felhasználó beküldött tartalmaival.
Ez a kijelentés igaz is lenne akkor, ha mindenki minden címkét használna. A valóságban azonban az emberek általában abba a címkébe töltenek fel tartalmat, amiben valamilyen szinten járatosak, érdekli őket, így feltűnően jó döntéseket hoznak akkor, amikor minőségről van szó.
A nagyon átfogó jelentésű címkéket persze ez sem védi meg, de a probléma sokkal kevésbé súlyos, mint azt elsőre gondolnánk.

Négy: A felhasználók sokszor jobban szeretik az aktuális tartalmakat, mint az abszolút igazságokat.

A címkék prezentálása ma a legtöbb rendszerben alapbeállítás szerint kronologikus. Átolvasva őket azt kapjuk, amivel az emberek aktuálisan foglalkoznak, vagyis azt, amit MA épp címkézésre érdemesnek találtak.
Nagyon sok olyan terület van, ahol ez a megközelítés hasznos, leginkább ott ahol emberek élnek virtuálisan egymás mellett és nem csak információkat keresnek, de szeretnék tudni azt is, hogy „ma mi a helyzet”.
Nem kell sokat keresgélni, hogy megfelelő példát hozzunk, a blogok pontosan ezt bizonyítják nap, mint nap.

Öt: Az emberek hajlandóak a közösbe tenni, ha azzal magukon segítenek.

Ezzel kapcsolatban vannak talán a legnagyobb kétségek, mert mindenki azt gondolja, a címkézés nem működhet, mert a felhasználók vagy hülyék, vagy nem foglalkoznak vele. Ez a vélekedés olyan rendszereken alapszik, amik képtelenek kiszolgálni a felhasználók igényeit.
A címkézés közösség támogató folyamata mostanában pontosan azért vált sikeressé és értelmessé, mert a felhasználók a saját perspektívájukból is annak találják. Kezdenek kialakulni azok a módszerek, amelyek képesek a közösségi értéket a felhasználói aktivitás melléktermékeként létrehozni. A saját tartalmaim címkézés és az oldalam használhatóságának növelése mind a saját, mind pedig a saját felhasználóim részére motiváló tényező és az, hogy ezzel még egy nagy rendszert is támogatok már lényegtelen - számomra nem jelenik meg plusz költségként, de haszonként annál inkább -.
A címkézés tehát működik, mert elsősorban nem a rendszert, hanem magamat támogatom vele.