Mi ez az oldal?. Ki vagyok és hogyan érhetsz el...

CC

Szerintem nagyon rendben volt ez a hazai bevezetés. Az eleje mindenképp. Amikor megérkeztem az Arany János utcához, a sarki Burger King-ben magamhoz vett Whopper típusú enyhén rossz szendviccsel, egy CC-s zászló fogadott és egy teljesen fehér futurisztikus környezet - még nem voltam soha ebben a házban - rengeteg progresszív értelmiségivel megtömve.
Nem lehettünk túl sokan, de még így is bőven álltak a teremben mialatt vártuk Lessig előadását, aki a terem hátsó részébe húzódva figyelte, hogyan gyűlik a nép.
Aztán egyszer csak megindult a műsor és gyors bevezetés után a professzor kivágtatott a színpadra, majd egy modern show műsor keretében óriási prezentációt tartott a remix kultúráról és benne a CC szerepéről, jövőbeni lehetőségeiről.
Az elhangzottak többségét már lehetett korábban is hallani, a prezentáció látványa nekem mégis megadta a szükséges pluszt.
Az előadás, ahogy kell, óriási tapssal végződött, komolyan mondom, Lessig csak két dolognak, a nyelvnek - a poénok nagy részének hatástalanságából ítélve - és a Magyar nép mozgósítás ellenes mentalitásának köszönhette, hogy nem ugrott fel mindenki és vágtatott őrjöngve a végső győzelem felé.
Ezzel le is tudhattuk az este pozitív részét, mert a továbbiakban számomra teljesen ismeretlen két arc értékelte túl a késő estén összegyűlt nézőközönség mentális rugalmasságát.
Az első előadásról csak annyit, hogy a kezdés után Blumi azzal vonult vissza a sarokba, hogy "ha ez Ádámtól és Évától Prométeusztól kezdi, akkor hosszú lesz". És tényleg onnan kezdte! Majd haladtunk Marx "tökén" át - így kiírva a projektorra minden kétséget kizáróan az előadás fénypontja lett- egy konklúzióig a "közös" humbuggá nyilvánításával. Az ív megvolt, kár, hogy a 3-ik percben lecsúsztam róla.
A harmadik előadásról még ennyi jót sem lehet mondani - semmi vicces félregépelés -, a jogász fickó látványosan és arrogánsan felkészületlenül jött ki a pódiumra, majd fél tízkor - ! - valami érthetetlen hadoválásba kezdett a szerzői jog és környező jogok kapcsolatáról néhány kiragadott példával, végül arra a következtetésre jutva, hogy mindenféle jognak azonos történeti gyökere van, illetve, hogy nem mindig a szerzői jog fog nyerni. Minderre csak gondolatban tudtam annyi reagálni, hogy: Na ne bassz! De ez is inkább a telefonom elfelejtett pin kódjának szólt, ami miatt dugába dőlt az esemény fényképezésével kapcsolatos tervem.
A gondolatmenetnek már csak azért is leültetéssel párosított egyest adnék, mert hatására a hozzáértő - és mellesleg nagyon udvarias - Lessig is a poharában lötykölgetett víz belső dinamikájának tanulmányozásába merült.

Mindezt leszámítva nagyon is szimpatikus történet kerekedett, a szervezők mindent megtettek amit lehetett – CC-s pólót is kaptam -, ráébredtem, hogy az Internet Hungary-n a szabályozással kapcsolatos beszélgetésben az a veszélyesen okos lány nem véletlenül említette meg a CC-t, itt is felbukkant, méghozzá feltűnően "közeli" emberként, illetve tovább erősödött bennem az érzés, hogy ez egy esszenciálisan értelmiségi történet, amit még bőven el kell vinni az emberek közé.