Mi ez az oldal?. Ki vagyok és hogyan érhetsz el...

Vélemény

Merre tart a blog?

Az utóbbi két hétben több olyan hírbe futottam bele, ami meggyőzőtt, hogy komoly mennyiségű pénzeket lehet összekalapozni 2006-ban is blogolásra. A 6Apart és az Industrious Kid is több, mint 10 millió dollárt gyűjtött blog alapú fejlesztésekre és ami összeköti a két projektet, az, hogy mindkét cég a „zárt kertek” fejlesztésében látja a blogolás jövőjét.
Az utóbbi fiatalok számára akar biztonságos környezetet teremteni, amely választ adhat a networking oldalakkal szemben mostanában elharapódzó bizonytalanságra, az előbbi pedig olyan környezetet szeretne, ami a blogot a mindennapi életben is alkalmazható eszközzé teszi, vagyis elfogadható választ ad a jogosultsági problémákra.

A blogoszférában rejlő hálózati hatást ezek az alkalmazások szépen visszavetik majd, de a speciális társas gyakorlatok és a személyes kapcsolatok számára ez szükséges is.

A címkézéssel kapcsolatban megjelenő privát funkciókkal kapcsolatban ugyanez a félelem kapott most szárnyra, hogy véget ér a korszak, amikor mindenki a közért dolgozik.
Ez azonban egy pszeudoprobléma, ha jobban megnézzük. Az életnek rengeteg olyan területe van, amit az emberek nem tesznek közszemlére és lefedésükhöz szükség van a privát szféra megteremtésére. Bizonyos helyzetekben az emberek csak olyan rendszeren keresztül lépnek interakcióba egymással, ahol biztosak lehetnek abban, hogy ki, milyen formában és mikor fér hozzá az általuk közzétett információkhoz. Ha nem fejlesztenek ilyen irányba, ezek a rendszerek a társas és privát élet jelentős részében használhatatlanok maradnak. Más szóval az új médiahasználat döntő mennyiségét kitevő területek elfoglalása lehet az út a blogolásnak és a címkézésnek is a fővonalba – merthogy mindkettő messze van még onnan -. Ha ezért fel kell adni a köz javának egy részét, az egész elfogadható deal.


Blogszféra stabilizálódása

Vannak egy érdekes elmélet, ami szerint minden médium hasonló fejlődési ívet fut be. A felfutást követően minden forma stabilizálódik, majd jön valami új, amelyik felfrissíti a betokosodott állapotot.

Ahogy a blogszféra olvasott szegmense szépen lassan stabil mintázatot formál egyre több helyről lehet hallani, hogy valami új kellene. A keresők és különböző listakészítő szolgáltatások mind tükrözik, hogy a blogoszféra igazán olvasott oldalai egymást támogatva fixálják helyzetüket, így megfosztják a feltörekvő innovatív oldalakat a pozícióba jutástól. Mivel azonban a neten az innovációk az éleken keletkeznek a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges az a dinamikus mozgás, ami a tehetséges szereplőket a középpont felé mozgatja. Ha ez a mozgás lelassul, vagy teljesíthetetlen feltételeket követel a résztvevőktől, akkor törvényszerűen jön valami új forma, ami utat enged a fejlődésnek.
Amiben a blogszféra sajátos a korábbi hálózatokhoz képest, hogy a net minden előnyét magában hordozza, természeténél fogva a reformokra született, így nem feltétlenül kell temetni az időszakos problémák okán.

A net és a blogoszféra hatalmi szerkezetét a keresők miatt ma elsősorban a net sturkúrája határozza meg, a struktúra alapelemei pedig a linkek. A hatalmi szerkezeten a link hálózat átstruktúrálásával lehet változtatni, amire elvileg a bloggerek képesek lehetnek, ha meg tudják magukat szervezni a változás érdekében.

Első lépésként ki kell játszani a nagy látogatottságú listákat, mint amilyen a Technoratié. 100 blogger most pont erre vállalkozott. Érdemes követni a fejleményeket.


Live

Az új Microsoft Live béta megfogott. A kereső mintha jobb és több találatot adna, mint a Google és a felületek is sikeresen mennek el a gazdagabb vizualitás irányába úgy, hogy abból nem érződik az interakció nehézkessége. Annak ellenére, hogy rendkívül sok szolgáltatás van benne és a Flash oldalaknál megszokott interakciós sémákkal lehet találkozni ügyes, jól reagáló a felület - kivéve a görgetősáv kiütése, ami csillagos 1-es -. Lehet, hogy vége a alacsony sávszélességen brandingelt visszafogott felületek korszakának?

Az oldal látványosan ki akarja váltani a "földi" tevékenységeket, számos alkalmazás van benne, amit korábban csak PC-n végezhetett el a felhasználó. De, hogy valóban kell-e online iroda, azt egyáltalán nem tudom. Elég mobil vagyok - munkahely, egyetem, tanfolyamok, család, lakás - talán szükségem is lehetne egy ilyen szolgáltatásra, de eddig egyik sem mutatott annyit - kivéve a Google merevlemezre emelt Writely-t -, hogy valóban elgondolkodjam a váltáson.

Az Egyesült Államokban nyilvánvalóan konjunktúra van, most robbannak azok a felületi és technológiai innovációk, amelyek az elkövetkezendő 5 évben finomodnak ki használható alkalmazásokba és trendekbe. A berobbanástól a beérésig és a felhasználók alkalmazkodásáig azonban még sok idő van hátra.


Gonosz?

A World of Warcraft-ban a "hordásokat" általában gonoszként írják le - azok az emberek, akikről tudom hogy játszák, biztosan -.

Számos oka lehet, hogy valaki rosszat játszik. Lehetőséget ad másoknak arra, hogy jók lehessenek, segíthet elmesélni egy történetet, közelebb hozza, érthetővé teszi és magyarázza a gonosz természetét.

Hasonló jelenséget találni a blogokban is. A Blogterben - a tapasztalat ezt mutatja - gyakran fordulnak elő gonosz karakterek. Olyan figurák - "gonoszt" játszó emberek -, akik valamiért ártó szándékkal lépnek fel a blogok tulajdonosaival, a bejegyzésekkel, vagy általában a rendszerrel szemben. Hatásukat tekintve a cselekedeteik a közösségtudat felértékelődéséhez, a rendszer fejlődéséhez, viszonyítási pontok létrejöttéhez és más olyan "következményekhez" vezetnek, amelyek mozgósítják az embereket arra, hogy meghatározzák viszonyukat a szolgáltatójukhoz, a partnereikhez, olvasóikhoz.

A gonosz karakterek fontosak. Nélkülük nincsen folyamatos egyéni és nincsen folyamatos társas és szolgáltatói fejlődés.

A gonosz karakterek végzetesek lehetnek. Amennyiben egy közösség, egy szerveződés nem elég stabil, vagy egy látens periódus utáni feszültséggel teli állapotban túl erőszakosan, vagy agresszíven lépnek fel fele szemben, a közeg szétrobbanását eredményezheti.

Az online térben a közeli alternatívák és a támadások eredményének korlátozottsága miatt a szolgáltatások rendkívül nehéz helyzetben vannak.

Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy egyesek szerint a WOW a technológiában jártas emberek "új golfja" lett - pl. Joi Ito szerint -. Az emberek arra használják, hogy a hobbi tevékenységen keresztül fontos dolgokat beszéljenek meg. Itthon szerintem a blogok is ilyen terepet jelentenek, mivel itt az üzletiesség nem annyira jelentős a bloggerek számára.


Két fajta ember...

Két fajta ember van ma a weben. Az egyik azt gondolja, a web az információk tárháza, a másik csoport pedig azt, hogy a web az asztali számítógépekhez hasonló eszköz.

Az előbbiek egy ideológiát, az utóbbiak pedig egy utópiát támogatnak. Míg az előbbiek elől a mindennapi élet eltakarja az új dolgokat, az utóbbiak látják ugyan a jövőt, de kevés és nagyon kis közönség által használt eszközökkel tudják igazolni érveiket.

Melyik a jobb?


Néhány nap a Linkter indulásáig

Ma végre kitettük zárt bétába a Linktert és egyből a csapat kedvence lett. Egy hazai Digg-re hasonlító hírgyűjtő oldalnak épp itt volt már az ideje.

A szolgáltatás egyszerre lesz használható a Blogteres regisztrációval, aki elkezdett a Blogterrel blogolni, az most már linkeket is gyűjthet a Blogter családban. A Linkter megmutatja a jó tartalmakat a hazai és nemzetközi webről, aki pedig eredeti tartalmakat akar közzé tenni, az rögtön blogolhat a Blogteren.

Ha minden jól megy, egymást erőteljesen támogató család jön létre. A Blogter aktív felhasználókat toborozhat a Linkternek, a Linkter pedig idővel olvasókat a Blogter bloggereinek.


Memeorandum, Slashdot, Digg. Melyik a jobb?

Kelt által idézett „Wisdom of the crowd” cikkel kapcsolatban j0tt néhány gondolatom, addig is érdemes elolvasni Kelt-nek a cikk Blogteres vonatkozásait szépen feltáró bejegyzését - majd erre is kitérek egy másik bejegyzésben -.

Nick Carr a Memeorandum és a Slashdot által felépített modellt veszi górcső alá és próbálja összehasonlítani az emberi beavatkozás vizsgálatán keresztül. A lényegi különbség szerinte a két modell között, hogy míg a Memeorandumon algoritmusok teszik címlapra a cikkeket, addig a Slashdot mögött egyetlen szerkesztő, Robert Malda áll és a bejegyzésekhez kapcsolódó hozzászólásokat – distributed moderation – moderáló szerkesztők csapata. Carr egyértelmű konklúziója, hogy az "emberi" Slashdot sokkal jobban működik, mint a "számítógép" Memeorandum.

Ez mind szép és jó, a cikkel azonban van egy nagy gond. A két rendszer összehasonlítása félrevezető, mert elmegy a Memeorandum valódi működési elve mellett. Igaz ugyan, hogy a felület a kiemeléseket automatizálva végzi el, mégis komoly szerkesztői munkát – és valódi emberi beavatkozást találunk - a megbízható források kiválogatásánál.

A Memeorandum egy olyan - distributed recommendation – rendszert alkalmaz, amibe az egyes források helyi szinten – az egyes oldalakon - ajánlanak témákat, és a rendszer ezek mérésével hozza létre a címlapot. Moderáció és szerkesztői döntés azonban itt is van. Csak szimplán végig kell járni az utat, hogy hogyan kerülhet egy cikk a Memeorandum címlapjára. Kell valaki, aki az adott forrást – bloggert – beveszi a rendszerbe, aztán szintén kell valaki, aki megfelelően súlyozza és a címlapi kiemeléseknél, vagyis azonosítja az erőviszonyokat és elhelyezi az adott bloggert a Meme ökoszisztémájában. A Memeoradnumon tehát a források dolgoznak szerkesztőkként, ők válogatják első körben a bejegyzéseket. A szerkesztőket a Memeorandum vezetői választják ki, majd meghatározzák helyzetüket a rendszeren belül.

Ha ezt végiggondoljuk rögtön tiszta lesz, emberi jellegében nem is különbözik sokban a két rendszer, csupán a szerkesztés helyét teszi más szintre. Nick Carr ebből a szempontból tehát félrevezetően keretezi a helyzetet. Amit elemezni kellene, az az, hogy melyik felállásban működhet jobban a szerkesztői munka.

A főszerkesztő által vezetett Slashdot-on, ahol egyetlen ember életén múlik, hogy mi és mikor kerül ki, vagy számos szerkesztő véleményének vizsgálatával, akik – elvileg – vakon szavaznak a legkülönfélébb témákra. Egyik sem tökéletes. A humanoid főszerkesztővel üzemelő rendszer az emberi szervezet konstans képességei miatt nem skálázható. Millió link és hír közül a legjobbakat soha nem lesz képes pontosan kiválogatni, de ha valamire rátalál, azt gyorsan felemeli.
Az "algoritmus" főszerkesztő a munka helyét – és a felelősséget - átteszi a források pontos azonosítására, mivel a válogatás gyakran a 80/20-as szabályban a 20-as szekcióban található stabilan működő forrásokon alapul, a források válogatásánál keletkező hibák – pl. a válogatás visszafogottsága, a véleményvezérek nem megfelelő azonosítása – korrekció nélkül kerül címlapra. A másik gond, hogy az algoritmus nem hoz döntéseket a címlapi kiemelésekkel kapcsolatban, pusztán a források szavazatait méri. Ha egy téma sok helyen kerül elő, akkor címlapi kiemelés lesz belőle, ehhez azonban elég forrásnak kell azonosítania az adott hír értékét, ami ugyebár nem feltétlenül gyors. A demokrácia sajnos, még ha a görög poliszra emlékeztető elitista forma is - mint amilyen a Meme -, sajnos időigényes. A másik gond, hogy a rendszer vakon szavazó egyedei hamar egymás létezésére ébrednek és összedolgozva egymást emelik címlapra.

Ide lehet venni a Digg féle modern nyugati demokráciára emlékeztető modellt is, ami a felhasználók egészének szavazatait méri a kiemelésekkel kapcsolatban. Itt az egy időben sok felhasználó döntését kiaknázó rendszerrel van dolgunk, ami pedig a "hit-and-run" hatás miatt problémás. Az emberek nagy tömegben nem önálló döntéshozó alanyok, hanem nagyon is alkalmazkodó és csoportkövető bárányok. Ha valamire hirtelen elegen szavaznak, az önmozgással és önállósodva felszínre kerül anélkül, hogy a kattintások számának bármi köze lenne az adott elem közösségi értékéhez.


XML csatorna