Mi ez az oldal?. Ki vagyok és hogyan érhetsz el...

Tudásmenedzsment

Az vagy, amit keresel

A Yahoo! a héten előrukkolt egy új szolgáltatással, amely a 360 szociális hálózatokat kezelő szolgáltatásra épülve a felhasználók által kategorizált oldalak és keresési találatok társas elérését teszi lehetővé.

Elsőre nem igazán értettem, hogy egy ilyen szolgáltatás mire lehet jó. Vagyis mi hasznom származhat abból, hogy csak azokon az oldalakon keressek, amelyeket az ismerőseim felvettek a gyűjteményükbe?

Aztán Jeremy Zawodni oldalán olvasva a bejelentést megvilágosodott a dolog. Az ismerősök által indexelt oldalak között elsősorban nem - csak - azért keresek majd, hogy információt találjak, hanem hogy megtaláljam a kapcsolathálózatomban azokat az embereket, akik egy bizonyos témával foglalkoznak.

Tegyük fel, hogy meg akarom tudni, hogyan kell egy oldalt programozni, hogyan kell palacsintát sütni, hogyan kell pályázatot írni, stb. Amikor felmerül bennem a kérdés, gyorsan lefuttatom a saját hálózatomon és a kereső válaszként kiadja azokat az embereket, akik már foglalkoztak a kérdéssel. Ezek után veszem a megfelelő eszközt - Skype, email - és már úton is vagyok a megoldás felé.

Érdekes, a bloggerkedés szociális hálózatokat támogató hatása pont abban nyilvánul meg, hogy az írás segítségével kihalászhatjuk a webről a hozzánk hasonló gondolkodású embereket és új hálózatokat formálhatunk.

Ez a dolog azonban problémás, mert általában keveset írunk, vagyis a blogolás nem eléggé aktív tevékenység ahhoz, hogy hatékonyan meghatározzon minket, a kompetenciáinkat, az érdeklődési körünket. A keresőket ezzel szemben minden nap és rengetegszer használjuk mindenféle információ felkutatására így - relatíve - pontos képet adhat rólunk.


Eszközök egy lehetséges csoportosítása

A Yahoo CoP csoportjából:

Egy közösség számos eszközt használhat arra, hogy önmagát szervezze, így egy jól működő platformnak számos funkciót kell ajánlania:

  1. Nyilvános csere -> email lista, vagy egy üzenő fal
  2. Privát csatornák -> privát üzenetek vagy/és IM
  3. Közös munkafelület -> wiki, blog, virtuális asztal, megosztott könyvjelzők

Az 1 lehetővé teszi a közösséget, a 3 lehetővé teszi a gyakorlatot, a 2 pedig lehetővé teszi, hogy bizalom jöhessen létre.


A Technorati a kategóriákra szavaz

A Technorati, amit nem véletlenül sokan a világ legjobb blog keresőjének tartanak, elindította új felületének béta verzióját.

A megjelenés kicsit koncepciótlan - sok helyen a Yahoo-ra hajaz - a logo meg egyenesen rossz, de a keresési találataikban van valami alapvető újdonság.

Ha keresel, az eredményekben első helyre nem a kulcsszót tartalmazó bejegyzések kerülnek, hanem azok, amelyeket a szerzőjük az adott kategóriába sorolt.

Sajátos ideológiát tükröz ez az elképzelés, hiszen valami olyasmit üzen, hogy a kereső algoritmusok nem képesek versenyezni a megfelelően támogatott önbesorolással.


Figyelem.xml

A figyelem fontos dolog. Minél többet olvasunk internetes tartalmakat annál jobb lenne, ha ezeknek az olvasási szokásoknak saját használatra történő rögzítésével információkat szerezhetnénk magunkról.

  • Arról, hogy milyen blogokat olvasunk a leggyakrabban
  • Mennyi időt töltünk bizonyos tartalmak olvasásával, stb.

Steve Gillmor ötlete alapján most lehet, hogy ezen a téren is változások elé nézünk.

Az ötlet maga nagyon egyszerű. A bejegyzéseket és blogokat azért tudjuk nagy számban olvasni, mert létezik egy nyílt és szabad megállapodás arról, hogy hogyan kell az információkat gépek számára olvasható formátumban prezentálni.

Teki nyelven ezeket a megállapodásokat XML-nek, illetve erre épülő RSS-nek, Atom-nak, stb. hívjuk.

A blog olvasó alkalmazások ezeknek köszönhetően össze tudják gyűjteni a neten található információkat és le tudják rángatni az asztalunkon található gépekre emberi beavatkozás nélkül.

Csakhogy, az olvasási folyamat során rengeteg olyan információ keletkezik, amelyek hatékony rögzítésével segíteni lehetne a felhasználókat abban, hogy a figyelmüket koncentrálni tudják az általuk fontosnak vélt dolgokra.
Ahogy Gillmor mondja meg kell oldani azt a másodrendű problémát, hogy magát az adatfolyamot hatékonyabbá tegyük az emberek számára.

Itt jön a képbe az attention.xml, ami lényegében egy újabb megállapodás arról, hogy hogyan rögzítsünk általunk a rendszernek átadott adatokat.

Ezzel segíteni lehet a felhasználót annak követésében, hogy mit olvas, mivel tölti az idejét és mire kellene figyelmet szentelnie.

Érdekes jövő elé nézünk, ha ezek az olvasottsági mintázatok gépi nyelven rögzíthetővé vállnak széles körben, hiszen erre épülve egész sor szociális szoftver képzelhető el.

Például egy olyan Audioscobbler-hez hasonló alkalmazás amely az szövegek olvasottsági mintázatai alapján hoz létre kapcsolatokat az emberek között.

Ha ez a formátum elterjed, akkor egy-két éven belül az alapján fogok embereket megtalálni, hogy ugyanazokat az anyagokat olvassa, mint én. Ja és még valami. A del.icio.us és a hasonló alkalmazások pillanatok alatt lehúzhatják a rolót.


Információs túltöltődés

Mindenki, akinek bármiféle köze van az "új világhoz" érzi hogy a mindennapok során egyre nagyobb nehézséget okoz az információk kezelése. Érezhető ez abból, hogy szaporodnak a környezetünkben a To-do listás, Checklist-es emberek, arról hogy egyre többen kezdik használni az e-mail speciális szűrő funkcióit, vagy különböztetnek meg elsődleges és másodlagos feladatokat.

Ezeknek a technikáknak a használata azonban csak egy magasabb szintre helyezi a problémát.A To-do listák úgy burjánzanak el, hogy alig lehet velük lépést tartani, Az e-mail fiók pedig vörösen világít már a sok "fontos" üzenettől.
Efimova szerint "Úgy tűnik, hogy az egész nem az információs túltöltődésről szól, hanem azokról a technikákról, amelyek segítségével az információt kezeljük"

Ez a megközelítési mód a következő kérdésekhez vezet:

  • Hogyan kezeled a párhuzamos feladatokat?
  • Hogyan kezeled a sok forrást, ami egy feladathoz szükséges? Kifejezetten igaz ez akkor, amikor különböző formátumokkal dolgozol, pl. email-ek, fájlok, papír alapú dokumentumok, IM beszélgetések.
  • Hogyan kezeled a saját figyelmedet? Hogyan figyelsz azokra a forrásokra, melyek a jövőben hasznosak lehetnek számodra?

Ezek, ha nem is mondta ki, szerintem már mindenkiben felmerültek akkor amikor új email szelektálási, vagy új fájlkezelési technikákat próbált ki, hiszen ez a természetes megoldási mód.

A blogok szerepe ebben a kérdésben nem igazán lényeges. Blogot írni nehéz feladat, sok időt és energiát vesz el, emiatt nem alkalmas a személyes tudásmenedzsment feladatainak ellátására.
Hogy ez megváltozzon, szükséges lenne:

  • Gyorsabb internet, hogy a feltöltések és a szerkesztési műveletek felgyorsuljanak.
  • Intelligensebb kezelő felületek, összetett feladatok támogatása. Drag&drop funkció, vágólap, történet, fájlkezelés stb. Mindenki ismeri ezeket az asztali alkalmazásokból.

Amíg ezek nem jellennek meg általánosan, addig a hozzáférésből eredő haszon messze nem fedezi a kezelés költségeit, talán csak olyan szituációkban, ahol a csoport kommunikáción van a hangsúly.

Szerintem amikor a saját információkezelési mikrokörnyezetünket vizsgáljuk érdemes megnézni:

    Hogy mi milyenek vagyunk.

  • Jó rövid távú memóriánk van-e.
  • Rendelkezünk-e a lényeglátás képességével.
  • Tudjuk, hol kell megragadni a feladatot.
  • Be tudjuk-e osztani az időnket, stb.

Hogy azok az eszközök, amelyeket használunk milyen viselkedést eredményeznek, rosszabb esetben kényszerítenek ránk.

  • Az e-mail, Outlook és a többi általános feladat kezelő programok messze nem rendelkeznek minden szükséges funkcióval. Érdemes körbenézni a piacon, hogy a feladataink elvégzéséhez milyen új eszközök állnak rendelkezésre.
  • A Google Adsense programja és a hasonló szolgáltatások még csak most indultak el, de általuk óriási fellendülés várható a kis, speciális feladatokat ellátó szoftverek terén, amelyeket Shirky "situated software"-nek nevez, mostanában pedig a "Long Tail" szoftvereiként kapnak nagyobb hírverést.
  • Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a kontextus amiben vagyunk mennyire felelős a problémákért.

    Azok a vezetők, akik nem képesek menedzserelni a munkatársak idejét és azok a cégek, amelyek rugalmatlanul viszonyulnak a saját környezetükhöz, az előirányzott feladatokat nem körültekintéssel alakítják ki és még a legstrapabíróbb embereket is földre kényszerítik.

    Gyanakodhatunk, ha a hasonló munkát végző másik csapat rendre korábban jár haza, vagy ha azt olvassuk, hogy az iparágra jellemző a túlórázás.

    Az információs túltöltődés azonban azon túl, hogy növeli a stresszt rossz szokások kialakulásához vezet:
    Az emberek megtanulnak tenni a dolgokra. Azáltal, hogy bizonyos információkat előbbre helyeznek elhanyagolnak rengeteg fontos, de kevésbé sürgősnek tűnő jelenséget és a saját életükben is aktatologatókká válnak.


    Tag

    A kedvenceim közé tartoznak a szociális cimkék - folksonomy -. Mostanában elég sok tanulmány, elemzés jelent meg a témában, és ezek megpróbálják bemutatni a szociális szoftverek mellékhatásaként létrejövő óriási mennyiségű metaadat kezelésének forradalmát.

    Van aki képeket szortíroz, van aki weblogokat és célokat, illetve vannak olyanok is, akik csak linkeket, vagy publikációkat. Ezekben az eszközökben a kategóriák amolyan mellékhatásként lépnek fel - csakúgy, mint a blogoknál -, de mint hasznosítható kimenetet egyre inkább a használhatóság növelésére és további funkciók létrehozására használják.

    Erre ráadásként az utóbbi néhány hónapban kezdenek megjelenni azok a programok, amelyek már ezeknek a szolgáltatásoknak az adatairól próbálnak átfogó képet adni, így új réteget húznak a folksonomy egyre kiterjedtebb palettájára.

    A Flickrgraph például a Flickr-ben termelődő kategóriák összefüggéseit próbálja vizualizálni, a Hublog oldalán pedig a del.icio.us kategóriáinak kapcsolódását figyelhetjük meg.

    Hogy mennyire jól működik a szociális címkézés? Hát annyira, amennyire az emberek használják.

    Én néhány hónapja iratkoztam fel pl. a del.icio.us/popular és blog linkjeire, amit azóta sem bántam meg. Nagyon jó anyagok kerülnek fel dizájnnal és szociális szoftverekkel kapcsolatban, amiből persze az is következik, hogy ezek a rendszerek még messze vannak a széleskörű felhasználástól. A lemaradó szakmák lemaradnak a minőségi linkbányászat új mélyfúrási technológiáiról is.

    A kategóriák meg ugye csak akkor működhetnek jól, ha releváns adatokat tartalmaznak. A del.icio.us ma még új helynek számít, a méretezés problémája valószínűleg őt is eléri idővel. A Technorati - közeledve a mainstream internetes technológiák felé - kategóriáit pl. már nem igazán tudom értékelni. Túl sok minden és nagyon változó minőségben érkezik, így nem is igazán hasznos.

    A folksonomy közeli technológiák nem oldják meg az információkezelés problémáját, de egy magasabb szintre emelik. Érdemes rá fellépni.


    Wiki órai kipróbálása...

    Megjegyzés: Ez az írás egy több bejegyzésből álló Wiki az egyetemen c. sorozat első része. Nézd meg az indexet a további bejegyzésekért.

    A Wiki-ről általában úgy gondolkodunk, mint modern lerakatokról, ahová az emberek bedobálhatják a gondolataikat és tudásukat. Ott aztán valami óriási szalmakazalba gyűlik minden és belőle később mindenki szemezgethet.

    A Wiki azonban nem csak lerakatként működik, hanem egy olyan felületként, ahol ötlet ötletet, tudás tudást fial, mindezek összeadódnak, újraalakulnak és létrehoznak valami egészen más, soha nem tervezettet. A Wiki-ben olyan írások születnek, amelyeket soha senki nem képzelt el, emberek egymás szövegeiről elrugaszkodva jutnak el új magasságokba és közben a saját elképzeléseik is megváltoznak, fejlődnek.

    A szakirodalomban már régóta felfedezték ezt és különböző technológiákat dolgoztak ki a jelenség kiaknázására. Én két típust emeltem ki, hogy a jövő órán – ha eljutunk odáig - kicsit mélyebben megértsük a Wiki programokat:

    • Virtuális brainstorming
    • Tulajdonság listázás

    Virtuális brainstorming

    Ez a technológia a brainstorming technikához hasonlóan a következő egyszerű szabályokra épül:

    • Ne ítélkezz! (Kerüld a kritikát.)
    • A szárnyaló gondolkodás jó. (Nem baj, ha elsőre furának tűnnek az ötletek.)
    • Törekedj a mennyiségre.
    • Keresd a kombináció és a gondolatok fejlesztésének a lehetőségét.

    Virtuális brainstorming során (Torres-Coronas, 2004) egy csoportot arra kérünk, hogy írja le az ötletét, vagy megoldási javaslatát egy problémával, kérdéssel kapcsolatban. A többi személy pedig:

    • Használhatja az ötletet arra, hogy egy új ötletet stimuláljon és azt leírja.
    • Megváltoztassa az ötletet és leírja a változtatást.
    • Leírjon egy teljesen új ötletet.

    Virtuális tulajdonság listázás

    Ez a technika sokkal specifikusabb, mint a brainstorming. Két változata létezik, a tulajdonság módosítás és a tulajdonság átvitel.

    A tulajdonság módosítás során a résztvevőket meg kell kérni, hogy listázzák egy kérdéses dolog tulajdonságait (karakterisztika, dimenziók, részek) és aztán írjanak ötleteket ezek javítására.

    A tulajdonság átvitel ettől annyiban különbözik, hogy a résztvevők brainstorming segítségével határozzák meg a tulajdonságokat, majd ezeket a fenti technikával fejlesztik.

    Implementálás Wiki-re. Párhuzamos szerkesztés problémája.

    A Wiki rendkívül alkalmas lehet ezeknek a technikáknak a kipróbálására - jövő héten meglátjuk, hogy tényleg így van-e -.

    Egyetlen komoly gond van, méghozzá az, hogy a Wiki nem képes párhuzamos szerkesztésre, így az órai intenzív használatnál gondok lesznek. Ha egy oldalt többen is megnyitnak szerkesztésre, csak egy ember tudja majd a változásokat elmenteni, a többiek hibaüzenetet kapnak. A Mediawiki ugyan képes arra, hogy egy oldalt több szerkesztési ablakra bontson - címekre tagolva -, de már a címek kialakítása is problémás.

    Még nem találtam meg a megoldást, de ezek merültek fel:

    • Esetleg több címet betenni kezdésnek. (Nem biztos, hogy jó lesz az irány.)
    • Több oldalon csinálni a brainstorming-ot.(Szétesik az egész.)
    • Felbontani a csoportot alcsoportokra, majd külön oldalakon dolgozni. Időközönként a csoportokat átmozgatni egy másik oldalra. (Nehéz levezényelni.)
    • Offline felügyelni, hogy ki szerkeszt. (Lassú.)
    • A kezdő tulajdonságokat levezényelve felírni, majd szabad szerkesztés.

    Forrás

    Torres-Coronas, M. G.-H. T. (2004). Virtual Teams and their Search for Creativity. Virtual and Collaborative Teams: Process, Technologies and Practice. S. H. G. S. P. Ferris. London, Idea Group Publishing: 213-231.

    Hozzászólás


    XML csatorna